Váróterem

Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. (Lk. 1,45) Két kismama beszélget. Mindkettő hívő, és mindkettő úgy érzi Istentől kapott ajándék a gyermeke. Az egyik férjnél van, de meddőnek hitték, öreg korára mégis sikerült a baba. A másik még szűz menyasszony, de már állapotos. Két csoda találkozása. A meddőnek hitt nő, Erzsébet azt mondja Máriának: Boldog, aki elhitte... Milyen jó lenne, ha nekünk is ezt mondaná valaki. Ha lenne támogatónk abban, hogy hívőként éljünk. Máriától nem voltak elragadtatva a körülötte élők. Még leendő férjének is időbe telt, hogy elfogadja ezt az egészet. Lehet, hogy téged se sokan támogatnak abban, hogy Istenre figyelj, hogy Őt kövesd. Lehet, hogy ma én vagyok az egyetlen , aki azt mondja, boldog vagy, boldog lehetsz. A kérdés, hogy mi a boldogság? Egy érzés cs upán ? Ha csak az lenne, akkor Erzsébet hazudott volna Máriának, és az én b i ztatásom se lenne valódi. Talán a boldogság nem egy múló pillanat, egy gyorsan elill...

... történjék velem a te beszéded szerint! (Lk. 1,38) Mit érzel, ha valaki megmondja mit csinálj? Én kétfajta módon reagálok. Szeretem, ha valaki segít és elmondja mit tegyek, ha nem értek a dologhoz. Ez biztonságot ad, mert nem nekem kell kitalálni, ráérezni, a hibáimból tanulni. Mint az autóvezetés. Érdekes lenne, ha soha senki nem mondaná meg, mit, hogyan kell, hanem mindenki beleülne, aztán ahogy esik, úgy puffan. Sokan sajnos puffannánk is neki egy másik autónak. Vannak azonban olyan dolgok, amikhez (már) értek. Ezeknél nem nagyon szeretem, ha utasításokat kapok, mert úgy érzem, én jobban tudom. A nagy kérdés, hogy vajon az életemhez értek-e? Nehéz kimondani, hogy nem. Pedig csak a megtörtént dolgok alapján, a múltra és a jelenre figyelve tudok következtetéseket levonni. Isten azonban a teljes képet látja. Vajon nem ért jobban az életemhez, mint én?  Őszintén átengedni az irányítást csak annak tudom, akit elfogadok vezetőnek, mert bölcsebb és körültekintőbb nálam. Isten...

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (Péld. 16,32) Nincs türelmünk várni. Jobb lenne minden azonnal, mert ha megakad valami, akkor az égnek áll a hajunk. Akadozó internet, telefon, számítógép. Majd megőrülünk ilyenkor. Egy idő után pedig az életünkbe is  beférkőzik ez az érzés, és feszültté tesz, ha várni kell valamire. Legyen az nagy dolog, vagy éppen az orvosi rendelőben vagy az egyik hivatalban a sorra kerülés.  Vajon a várakozással van a baj vagy a türelmünkkel? Sokszor a várakozás nem is olyan rossz, mégis haragszunk érte. Pedig ha túl forró a leves, akkor ha nem várunk, megégeti a nyelvünk. Ha kilenc hónapnál korábban születik meg egy gyermek, az ismét nem szerencsés. Van amikor a várakozás szükséges, de mi türelmetlenek vagyunk.  Ma próbálj meg változtatni ezen. Tanulható a türelem. Persze egyedül nehéz, de kérhetsz hozzá erőt és segítséget. Sokszor az a baj, hogy a körülményeket akarjuk megváltoztatni, és...

...kevésre van szükség, valójában csak egyre. (Lk. 10,42) Pénzt vagy tárgyakat életünk végéig gyűjthetünk. De leszünk valaha megelégedettek? Hiszen mindig lesz újabb, szebb, trendibb. Mindig lehetne több, még több. Akkor mi értelme az egésznek? És meddig tart ez a hajtás? Nem fáradtál még el benne? Igazi szükség csak egyre van. Valamire, ami nem értéktelenedik el, nem érinti az infláció, amit nem lehet elveszíteni, ami állandó és a leghatalmasabb. Van ilyen valami? Van ilyen valaki?  Lehet, hogy érted mire gondolok, de lehet, hogy kételkedsz és forgatod a szemed. 28 napos várakozásra hívlak most téged. Naponta öt perc csupán, azaz összesen kettő óra húsz perc. Nem is olyan sok az életünkből, de segít arra várnod, amire igazán szükséged van. Egyre várni, hogy mindened meglegyen. Tudom, hogy vágysz a megelégedettségre, hogy végre azt mondhasd: elég. Lehet, hogy eddig rossz helyen kutakodtál.  Adventben, decemberben sok mindenért lehet aggódni, nyugtalankodni....