Váróterem

Vajon igazak a hírek, hogy 2016 a legrosszabb év volt? Egyik híres színésznő halála mintha betette volna a kaput sokak számára, és azt rebesgetik, 2016-nak mennie kell, hiszen annyi fájdalmat okozott. Leginkább azzal indokolják mindezt, hogy annyi híres, tehetséges embert elvett a világtól. Szomorú. De engem akkor az is elszomorít, hogy mennyi névtelen, fel nem fedezett tehetséget is elvett tőlünk. Keseregni persze lehet, akár az év utolsó napján is, de az én számadásom meghatározója mégis a hála. Vajon a siránkozó emberek, akik egy-egy szerep miatt beleszerettek némely színészbe, sztárba, észreveszik-e azt, ha idén nem kellett megállniuk közeli hozzátartozó sírjánál? Én idén észrevehettem, és hála van a szívemben. Köszönöm. Vajon észrevették-e, hogy idén kevesebbszer betegedtek meg, vagy sikerült meggyógyulni egy nagyobb betegségből? Én észrevettem. Egy baleset és egy betegség, ez volt az idei megpróbáltatása a szervezetemnek. Akkor úgy tűnt akár meg is halhatok, vagy úgy, ...

    Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek : ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jel. 3,20) Kopogás hallatszik. Ki lehet? És hol kopog, hiszen sehol egy ajtó. Mintha belőlem jönne, de ez őrültség. Pedig érzem, mintha valaki nyitogatná a szívem ajtaját. Mi ez az egész? Halkan beszél, nyugtat és bátorít, ne félj, én vagyok. Vajon mióta lehet ott? Végig kopogta az egész életemet, csak sose voltam olyan csendben, hogy meghalljam? Kinyitom, beengedem az életembe. A szív megnyílt piciny kis ajtaján, és előbukkant az, aki mindig is velem volt. Ő adta az életemet, ő segített, amikor a szívem majd meghasadt. Biztos neki is fájt minden ott bent. Ő volt, aki teremtett, aki eljött ebbe a világba kicsi csecsemőként, majd az életét adta értem. Nem is figyeltem rá, mégis velem volt minden pillanatban. Velem volt a várakozásban, a nehézségekben, az örömökben. Mindent tud rólam, mégis szeret. Nagyon szeret, és me...

  Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Mk. 1,15)   Igazán közel van. A pénztáros már a blokkot adja át az előttem lévő vevőnek. Már a számhoz emelem a pohár vizet. Felcsengetett a vendég jelezve érkezését. Kész lett a sütemény, és az illata beteríti a konyhát. Kijavították a dolgozatot, beírták a jegyet, csak meg kellene nézni. Leszállt a repülőgép, amivel érkezik az apuka az üzleti útról. A köztes idő, ami még elválaszt valaminek, valakinek az érkezésétől. Én vagyok soron, elkészült az étel, ital, mindjárt megérkezik, akire vártam. Pillanatok, amikben még nem történik meg a várva várt dolog, de már visszafordíthatatlan a folyamat. Izgalom, a gyomromban az a furcsa, pillangórepkedős érzés, felgyorsult szívdobogás, visszafojtott lélegzet. Elközelített az Isten országa. Hidd el a jó hírt, Isten belépett ebbe a világba.  Egy nap csupán és az ünnep megérkezik. Csinosítod a lakást, bevásárolsz, az ut...

    ...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt. 28,20)   Magány. Társaság. Közösség. A karácsony könnyen lehet valakinek a legszomorúbb ünnepe. Főleg, ha egyedül kell tölteni, vagy egyedül érzi magát. Ilyenkor nemcsak azért gyűlnek össze a családok, hogy együtt ünnepeljenek, hanem azért is, hogy senkinek ne kelljen egyedül lennie, például Szentestén. De előfordulhat, hogy mégis magányosnak érezzük magunkat, hiába a nyüzsgő társaság és a jó falatok. A magány érzése helyett uralkodjon az idei ünnepünkben az odafigyelés. Úgy együtt lenni, hogy senki ne érezze magát kiszorítva a beszélgetésből, a feladatokból, a játékból és a kacagásból. Ha együtt a család, akkor valóban egy társaság legyen. Azonban sokszor hiába az odafigyelés, mert az egész széthullik. Nincs közös téma, nincs öröm, csak kesergés. Talán valaki mégis kimaradt. Aki pont összefoghatná, egy közösséggé varázsolhatná a családot. Jézus jelen szeretne lenni az ünnepben, jó hírrel, szer...

    Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (Jn. 1, 9 )   Fények mindenütt. Fán, ablakon, állványon. Hiába a rövid nappalok és a hamar sötétedés. A városok felveszik a kesztyűt, és november vége óta fényáradat borítja az utcákat. Elég az életünkbe, az ünnepünkbe az ilyen fényforrás, vagy vágyakozunk az igazi világosságra? Sok mindennel lehet pótolni az igazi világosságot, de vannak pillanatok, amikor hiába a fényáradat, a villogó fényfüzérek sokasága, hiszen az ünnep mégis komor, borús, sötét hangulatú. Ne azok közé tartozzunk, akik ember alkotta fényforrásokkal akarják pótolni az igazit, így próbálva ünnepi hangulatot varázsolni. Nincs szükség ügyeskedésre. Egy áram nélküli jászol az egész világot beragyogta egy csillag segítségével, mert Jézus jelen volt. Ne helyettesítsenek a fények valamit vagy valakit, hanem emlékeztessenek minket arra, hogy az igazi világosság eljött ebbe a világba. Kívánom, hogy ez a v...

    Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8,19) Várni unottan vagy sóvárogva várni?  Nem úgy sóvárogni,  hogy annyira ki van száradva a szám, hogy muszáj egy pohár, de legalább egy csepp vízhez jutnom. Sóvárogni, mint minduntalan meredni a várva várt cél felé. Lábujjhegyen ágaskodni, ha kell, hogy láthassam az elsők között az érkezését. Jön már? Jön már az új világ, a változás? Az a fény ott már Ő, a megígért Messiás? Csillag csupán a sok közül vagy a csillag, ami jelzi az érkezést? A teremtett világ sóvárogva várja a megújulást. A megfagyott föld a tavaszt, a kopár ágak, hogy rügyekbe borulhassanak. Minden sóvárogva várja a megígért változást. 6, 5, 4 - a visszaszámlálás véget ér hamarosan. Várni unottan vagy sóvárogva várni? Nézz túl a bevásárlólistán, a főzni- és sütnivalókon, a díszeken! Ágaskodj kicsit, nézz a cél felé!  Közelít a Szabadító! Kép forrása.

    De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van... (Zsolt. 103,17) Karácsony a szeretet ünnepe - mondogatják olyan sokan. Elgondolkodtam azon, ez mit is jelenthet valójában, és arra jutottam, ez nem tévedés. Karácsony a szeretet ünnepe, pontosabban Isten szeretetének az ünnepe. Hiszen annyira szeretett minket Isten, hogy elküldte az egyetlen Fiát, aki testet öltött értünk. Az apa, atya szeretete, aki saját gyermekét küldte el, valamint Jézus szeretete, aki értünk eljött ebbe a világba. Szinte az is elég lehetne, hogy erre emlékezzünk karácsonykor, de a történet nem áll meg itt. Az embereknek az egyik alap vágya az, hogy szeretve legyenek. A szeretetért szinte mindenre képesek vagyunk. Ha kell, jobb fényben tüntetjük fel magunkat, elvarázsoljuk a körülöttünk lévőket, csak szeressenek minket. Isten mindenkit úgy szeret, ahogy van. Téged is. És nem csak karácsonykor, hanem mindörökké szeret. Megfelelhetsz embereknek, de tudnod kell, hogy Isten minden körülmén...

    Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. (Mik. 5,3)   Sokan vágynak arra, hogy világbéke legyen. És valljuk be, nem csak a szépségkirálynők. Mások megelégednek azzal, ha az országukban béke van. Vagy legalább a városban nyugalom legyen, amiben élnek. Nem kell nyüzsgő település, csak egy békés, nyugodt. Van, akinek a vágya az, hogy a háza táján zavartalan légkör uralkodjon, hogy a szomszédokkal végre elcsituljon a folytonos veszekedés. Vagy ha mindez lehetetlennek tűnik, legalább a családban valósuljon meg. Végül belső, legmélyebb vágyként, ha az egész világ körülöttem felfordul, bennem bárcsak béke lehetne. A Biblia azt mondja, hogy eljön az idő, hogy a föld határáig nyugodtan élnek majd az emberek. Nehéz ezt elképzelni? Szerintem a világ magában mindig békés, csak az emberek nem tudnak nyugodtan élni benne. Talán nem a világnak van szüksége arra, hogy megnyugodjon, hanem fordítva. Az emberekben, benned és bennem kezdődhet a nyugalo...

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apcsel. 20,35)   Jobb adni, mint kapni. Cseng a fülünkben, pedig a Szentírás többet mond ennél: nagyobb boldogság. Először is sokszor fellelhető az emberekben a méregetés az ajándékozásokkal kapcsolatban. Ő körülbelül ilyen értékben vesz nekem, így én is ennyiért viszonzom. Vagy fordítva, adok neki egy szép dolgot, úgyis kapok én egy másikat. Ez nem ajándék, hanem csere. A karácsonyunk nem az ajándékozásból áll, hanem abból, hogy adok és kapok. Jobb adni, mint kapni. - mondják sokan, és megtelnek a bevásárlóközpontok így aranyvasárnap tájékán. Ha valóban így van, akkor vajon megtelnének-e a boltok akkor is, ha idén semmit nem kapnának cserébe? Ha a fa alatt semmi nem várna, vajon jövőre is úgy gondolnád, jobb adni? Nem rossz dolog ez, hiszen mindenki örül. De mégsem ajándék. A második példa talán jobban személteti az igazi tartalmat. Karácsonykor megindul egy adakozási láz. Érdekes, hogy csak ilyenkor, de örülök, hogy legalább e...

  Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. (Jn. 1,18)   Látni a láthatatlant. Láttad már a szeretetet? Nem a következményét, nem a mosolyt az arcon. Magát a szeretetet? Nem. Csak érzed, hogy van, és megtanultad kikövetkeztetni a gesztusokból, mimikából, hogy valaki szeret. Láttad már Istent? Nem a következményét, hogy élsz, vagy hogy van a világ. Magát az Istent? Nem. Csak érzed, hogy valami van, és megtanulhattad felismerni a körülötted lévő univerzum apró-cseprő dolgaiból. Vagy megismerheted a Fiát, aki nagyon hasonlít Rá. Szeret, szelíd és mindenét odaadná másokért. Közel hozza azt, aki olyan távolinak tűnik.  Hiszem, ha látom. - Ez jellemzi az életed? A kételkedés, a bizonyítékok keresése, a kézzel fogható dolgok elfogadása? Pedig a legértékesebb dolgokat nem lehet se megmagyarázni, se látni. Boldogság, szeretet, békesség, nyugalom. Ha belegondolunk, akkor pont azok az emberek szeretnek minket a legjobb...

  Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn. 14,18) Meglepődötten és egyben örömtelin látom az idei karácsonyi reklámokat. Mintha ki lett volna adva a marketing irodáknak, hogy az idén a mottó: együtt a családdal. Jó ezt látni, hogy a média arra biztat , próbáljunk meg valóban a családunkkal, a körülöttünk élőkkel lenni. Sokan mindenféle vallási tartalomtól mentes övezetben ünneplik a karácsonyt, de arra azért figyelnek, hogy egymással szeretetben legyenek. Sőt ilyenkor mintha megindulna egy egész szeretethullám. Örülök, ha mindez meg tud valósulni a családokban. De ennyi lenne az egész? Nincs hiányérzeted? A karácsony ünnepe azért maradt meg évezredek óta, mert Jézus születését ünnepli a világ. Még akkor is, ha vannak, akik azt mondják, nekik mást jelent. Könnyen tudunk tartalom nélkül, megszokásból ünnepelni, például állami ünnepeket. Feltesszük a kokárdát, amiről lehet, hogy csak annyit tudunk, hogy olyan színű mint a zászlónk. Vajon megszokás egy kis szeret...

Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.(Péld. 4,20-22)   Tegnap lebetegedtem. Gyógyszerre volt szükségem, de még arra sem volt erőm, hogy elmenjek egy gyógyszertárba. Így a férjemet vártam haza a segítő készítményekkel. Nagyon hosszúnak tűnt az idő, pedig sietett. Rosszul éreztem magam a várakozás közben. Tudtam, hogy haza fog érni, de ez a tudat nem segített. Elég hosszúra nyúlt az idei advent, így lehet, hogy picit megfáradtunk már. Tudjuk, hogy rohamosan közeledik a karácsony, de a nyüzsgő napokban ez még sem segít. Talán én azért éreztem magam annyira rosszul tegnap, mert a körülményeimre figyeltem csak. Nem is engedtem, hogy megnyugtasson a gondolat, hogy nemsokára jobb lesz. Lehet, hogy te is szem elől tévesztetted a célt, ami felé haladunk napról-napra. A karácsony és Jézus időben fog érkezni. Az időpontot nem ...

  Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? (Mt. 11,2) Ezt a kérdést egy ártatlanul börtönben ülő ember teszi fel Jézusnak. Az az ember, aki korábban hirdette a Messiás eljövetelét, aki szívből várta, hogy eljöjjön, és akinek megingott a bizalma egy pillanatra, amikor a legnagyobb mélységben gyötrődött. Ez az ember Keresztelő János volt. A várakozás alatt el lehet fáradni. Van idő feltenni a kérdéseket: Mire is várok? Milyen is legyen, aki eljön? Mit szeretnék átélni? Néha ezek a kérdések nem előre visznek, hanem pár lépést hátra. Az ember körülnéz a várakozás alatt. Talán semmi nem változott még az életemben. Megéri ez az egész? Vagy másra kellene várnom? Jézus válasza nem egyszerűen az, hogy igen, én vagyok, jóra vársz. Hanem az, hogy nézd meg a tetteim. Gyakran azt kérik számon a hívő emberektől, hogy mondani tudják, de tenni nem. Majd elhiszem, ha úgy is él. Jézus nem mondta a dolgokat, hanem tette. Hiszel-e a tetteinek? Eljött, tanított, gyógyított, szeretett, csod...

Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. (Mt. 1,22) Akarsz megszabadulni? Vagy csak kiszabadulnál, elszabadulnál, felszabadulnál? Kiszabadulni a monoton életed zárkájából, elszabadulni a teendők elől, felszabadulni az iskolai vagy munkahelyi rabságból? Nem állítom, hogy ezek ne lennének fontosak. Sőt következményei is lehetnek annak, ha megváltozik az életed. De a változáshoz egy szabadulás nélkülözhetetlen, a megszabadulás a bűnök alól.  Biztos vannak olyan dolgok, amiket szégyellsz, és örülnél, ha inkább meg se tetted volna. Tudok szépeket mondani Jézusról, hogy békességet, boldogságot, örömöt hoz az életedbe, mert ez is igaz. De elsődlegesen azért jött, hogy segítsen helyretenni az életednek a szennyes foltjait. Titokban tarthatod őket, lebeszélheted magad, hogy ezek nem is olyan rosszak, de megtörténtek. Ha megszabadulni is szeretnél, akkor ezen Jézus segíthet. A többi szépet és jót egyébként el lehet érni pillanatnyilag...

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt. (Mt. 1,24) A tegnapi gondolatban azt fogalmaztam meg, hogy nincs baj a kételkedéssel. Ma láthatjuk, hogy Isten válaszolt a kételkedő embernek, és megüzente, Ő mit is szeretne. József töprengett, fontolgatta, mit kellene tenni, majd miután végiggondolta, aludt rá egyet. De mire felkelt megváltoztatta a döntését. Két dolgot emelnék ki a megismert, rövid történetből. Először is Isten nem fordul el attól, akinek kételyei vannak. Nem hagyja magára, hanem megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot. Másodszor nem csak egyszerűen vele van ezekben a pillanatokban, hanem segíteni próbál, hogy jó irányba haladjon. Érzem azt, hogy ez egy kicsit távolinak tűnhet. Mert van olyan helyzet, hogy nem érzed azt, hogy Isten beszélne hozzád. Nem hallod, nem látod, nem tudod mit akar. Ha éled az életed, és csak a magad feladataival, problémáival foglalkozol, akkor valóban nehéz meghallani, ...

  Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. (Mt. 1,19) Ha Isten belép az életünkbe, az gyakran felkavarja az állóvizet. Megeshet az is, hogy a dolgok utána már nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, hanem úgy, ahogy Isten tervezte. Nehéz ebbe a helyzetbe beleállni és elfogadni, hogy nem csak én irányítok. Józsefről (Mária jegyese) sokszor csak azt emelik ki, hogy milyen jó ember volt, hiszen nem tartotta be az akkori szokásokat. Nem mért halálbüntetést jegyesére, aki úgy tűnhetett, hogy hűtlen volt. Ha a világ és az akkori törvények szerint nézzük, valóban rendes emberről beszélünk. Na de, ha Isten oldaláról? Nehéz megmondani, mennyit tudhatott erről az egészről. Félrelépést gondolt, vagy hallott róla, hogy Máriát egy angyal tudósította a baba származásáról? Egy biztos, menekülni akart a helyzetből. Gyakran így vagyunk a hit dolgával és Istennel. Menekülni próbálunk előle. Miért is higgyek, ha nem is ugy...

  Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt. 11,28) Kevés olyan ember van, a k i fáradság és terhek nélkül éli az életét. Talán én nem is ismerek senkit. Terheket mindig cipelünk, akár nevezhetjük őket nehézségeknek vagy egyszerűen feladatoknak. Azonban a fáradtság és a megfáradás más. F áradtak többször is szoktunk lenni, én biztosan. A megfáradás viszont kimerülés és megtorpanás. Mint amikor futok (ezt nagyon ritkán teszem), és már úgy érzem nem bírom tovább, muszáj megállni. Nem egy egyszerű fáradtság, egy holtpont, amin át kell esni, aztán visz tovább a feladat, hanem mély kimerülés. Decemberben sokan érezhetnek így. Visszagondolunk az évre a nehézségeivel, és úgy érezzük , muszáj egy nagy levegőt venn i az újév előtt. Ezt a levegőt a kötelező szünetben, karácsonykor vesszük. Sokszor feszültek a családok, fáradtak a szülők. Hiába az új társasjáték, erő nincs leülni mellé családostul.  A csoda ...

Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz... (Mal. 3,24)  Milyen jó lenne az igazi egység a családokban. Egy szív. És nemcsak a házaspárok között, hanem szülő gyerek között is. Ha egyetértenénk egymással, hiszen a legfontosabb dolgokban azonos véleményen lennénk. Például karácsonykor ugyanazt ünnepelnénk, és ugyanolyan fontos lenne az egész családnak. Reménység van a szívemben, ha a fenti mondatra gondolok. Kölcsönös közeledés egymáshoz. Szülő gyerekhez, gyerek szülőhöz. Az ünnepekkor szinte szükségesnek gondoljuk, hogy együtt legyen a család. Ez jó. De együtt van, vagy csak egymás mellett? Együtt, vagy csak egy helyen, de közben az okoskészülékek segítségével fejben és szívben egészen máshol? Ritkán vannak a családok valóban egy helyen. Talán már ez sem természetes. De nem baj, akkor tanuljuk meg újra! Készüljünk arra is, hogy tudjunk jelen lenni a családunkban. Ha kell, gyakoroljuk napról-napra. Nem reklám céljából másoltam ide ezt a videót, ...

  Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. (Ézs. 52,13) Az emberek többsége úgy gondolja, hogy valami akkor éri meg, ha van/lesz eredménye. Szeretjük, ha a munkánknak van gyümölcse, mert akkor látjuk, hogy jól csináltuk a dolgunkat. Jó, ha szeretnénk látni a fáradságunk eredményét, mert az azt mutatja, hogy fontos számunkra, amit csinálunk. Isten maga is úgy biztatja a népét, hogy eredményes lesz a szolgája.  Hogy ki a szolga? Istennek mindenki szolgája, még akkor is, ha sokan nem fogadják el Őt főnöküknek. Még a saját fia is szolgaként lépett ebbe a világba. Tudom, hogy rossz gondolataink vannak a szolga szóval kapcsolatba. Lehet, hogy a rabszolga szó jut eszünkbe, vagy egy kiszolgáltatott, függő viszony. Pedig Isten nem rabszolgákat tart, hanem munkatársakat, alkalmazottakat. Segítő, elismerő és támogató vezető . És azt mondja a szolgájáról, hogy eredményes lesz, és magasra emelkedik. Magasra csak a mélyből lehet menni....

Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. (Ézs. 52,7) Van egy jó hírem, este elmondom. - Ha ezt írja a férjem, akkor a szokásosnál is jobban várom haza. Várom, kíváncsi vagyok, talán picit türelmetlen is. Mikor jön már? Mit fog mondani? Manapság nem nagyon használjuk ezt a szókapcsolatot, de ilyesmit jelent a kedves érkezés.  A kedves érkezést izgalomteli várakozás előzi meg. Nem hirtelen betoppanásról van szó, mint amikor megszólal a csengő, és a család egymásra néz: ez meg ki lehet? Mert ezt a vendéget korábban bejelentették. De nem is akárhogy! Elmondták róla, hogy örömhírt hoz. A mai napon egy picit elviheti a gondolatainkat egy másik vendég érkezése, aki puttonyában csokoládét cipel. Nincs nagy gondom ezzel az emberrel se, hiszen nagyon szeretem a csokit, de akár milyen kedves is az érkezése, ő csak édességet hoz. Az pedig nagyon mulandó. Legalábbis a mi lakásunkban. Jézus érkezése más lehet....

Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. (Zsolt.  25,12) Mindenki válaszutak elé kerül az élete során. Pályaválasztás, munkahely kiválasztása, párválasztás, családalapítás... De kisebb dolgokban is folyton döntéseket hozunk. Néha egyedül, máskor kikérjük ismerőseink, barátaink véleményét. Kitől kérsz tanácsot a nehéz döntéseidnél? Vajon Istent meg szoktad kérdezni, Ő mit gondol? Vagy hallgatsz-e Rá, ha üzenni próbál neked? Én úgy gondolom, Isten minden emberrel kapcsolatban van. Még akkor is, ha sokan nem figyelnek Rá. Az adventi, karácsonyi történetekben olyan embereket ismerhetünk meg, akik hallgattak az Isten üzenetére. Félték, elfogadták, ismerték az Istent, így Mária, József, a pásztorok és a napkeleti bölcsek tudták, mit kell tenniük, hova kell menniük. Érdemes tőlük tanulnunk, hogyan kell meghallani és hallgatni Istenre.  Sokszor tanácstalan vagyok, mit kellene tennem, mi lenne a jó. Milyen más lenne, ha nemcsak próbálgatásai len...

Ez lesz a békesség! (Mik. 5,4) Figyelem, a kép megtévesztő! Hogy miért mondom ezt? Mert az otthonos, tűz meleg, családias kép arra terelhetné a gondolatainkat, hogy ez a békesség. Ha ez lenne, akkor sajnos nekem nem lenne békességem. Se kandallóm, de még házam sincs, csupán két gyertya pislákol az adventi koszorún. Megfigyelhetjük, hogy a kép mozog ugyan, de néma. Vajon gyerekzsivaj hallatszik vagy csendes, barátságos beszélgetés baráttal, párral? Te hogy képzeled el a békességet? Külső dolgokra van szükséged hozzá vagy belsőre? Mi a békesség? Az, amire valóban várhatsz. Amire tudom, hogy szükséged van, és amit Jézus elhozot t , és neked is megadhat. Elhozott? Hova? Hol van akkor? Hiszen háború dúl egyes helyeken, sokszor az emberekben is. Igen, mert az igazi békesség nem a világban van, hanem a szívekben lehet. Tévednek, akik azt hiszik, Jézust azért küldte el az Isten, hogy megmentse a világot. Az embereket jött megmenteni. Téged! Nem kandallót ad ropogó tűzzel, hanem o...

Immánuelnek nevezik majd - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt. 1,23) Sokan hisznek Istenben, vagy abban, hogy valami van rajtunk kívül. Sokféle módon nevezik is. Nem sorolok példákat, mert én is azt szeretem, ha a saját nevemen szólítanak. Jézus születését több próféta és angyal is megjövendölte, azaz megmondták, mi fog történni. Még azt is, hogy fogják nevezni. Velünk az Isten.  Sok név tetszik nekem, amit adnék a gyermekeimnek, de ez a legszebb az összes közül jelentésben. Velünk az Isten. Ezt már kevesebben hiszik el, mint azt, hogy Isten létezik. Pedig akkor van rám valami hatással, és ha mondhatom így, akkor érdekel, ha az életemben megjelenik, kapcsolódik, köze van hozzám. Több millió ember él a Földön, akiket nem ismerek. Elhiszem, hogy vannak, de az életemre nincsenek hatással. Nincsenek velem a nehéz pillanatokban, nem kérem ki a véleményüket a dilemmáimban, nem hívom meg őket a szülinapi bulimra. Hiszem, hogy vannak, de nem ismerem őket. Ha Istenről is csak annyi...

Közel van az igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. (Ézs. 46,13) Sokszor problémánk van az idővel. Néha túl gyorsan telik, máskor meg túl lassan. Mintha a jó dolgok egy szempillantás alatt elrepülnének. Viszont ha várni kell valamire, akkor alig mozdul a mutató. Egy nyaralás vagy szabadság, de olykor a hétvége is eltűnik egy pillanat alatt. Egy betegséget azonban nagyon hosszú időnek tűnik legyőznünk. Rohanunk az idő elől, és folyton hadakozunk vele. Máskor nem is az időt okoljuk, hanem magát az Istent. Hol van? Mit csinál? Miért nem lép közbe, miért nem hallgat meg? Olyan régóta várok már! A fenti kiemelt mondatot több mint 2500 éve mondta Isten. Bele tudsz ebbe gondolni igazán? Vajon Isten azóta is késik, és ezért nem segít neked? Vagy már rég elkészült a szabadítással, csak még te nem voltál kész, hogy észrevedd.  Isten nem hazudik. Az igazsága közel van, a szabadítása nem késik. Ez biztos. És lehet, hogy fájni fog, de az idő is mindig ugyanúgy halad. Mi...

Ne féljetek, mert íme nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz. (Lk. 2,10) Félelem vagy öröm? Rettegés vagy reménység? Kételkedés vagy bizalom? Ma mit érzel? És ha a jövődre gondolsz? Ismerem az érzést, amikor a naptárban sorakoznak a teendők, a fejben meg még több feladat és kérdés. Tervezés, aggodalom, fáradtság és félelem. Úgy lesz minden, ahogy kitaláltam? Lehet, de sok mindent bele se kalkuláltál. Ne féljetek! - Könnyű ezt mondani. De a mondat úgy folytatódik, hogy nagy örömet hirdetek. Nem úgy, hogy ne félj, mert minden rendben lesz, éppen ahogy te pontosan megtervezted. Alakulhat még sokkal jobban is, mint azt gondoltad volna. Ne elégedj meg azzal, amit te egyedül meg tudsz csinálni. Isten és az általa teremtett világ nagyobb, mint a listád a feladataidról. Nézz fel néha belőle, és megláthatod, meghallhatod, hogy nagy örömöt készít neked. Ez a nagy öröm ki tud zökkenteni a hétköznapok aggodalmaiból, teendőiből. Új nézőpontot adhat és új feladat...