Váróterem

Mid lenne, ha ma csak az venne körül, és az lenne a tiéd, amiért előző este hálát adtál? Pár éve olvastam valahol ezt az elgondolkodtató kérdést, és feljegyeztem, hogy emlékeztessen arra, hogy is kellene az életemre tekintenem.  Neked mid lenne ma, ha...? Egészséges lennél? Minden családtagod körülötted lenne? Lenne hova lefeküdnöd este? Lenne mit reggelizned? Sorolhatnám még tovább azokat a dolgokat, amik körülvesznek bennünket, de hálát szinte nem is adunk érte, hiszen olyan természetes és megszokott egy reggeli kávé vagy pirítós és egy ágy a hálószobában. Olyan természetesnek tűnő a lélegzetvétel, a sétálás a munkahelyre. Persze csak addig, amíg nem változnak meg a dolgok. Ezekben a napokban nem is olyan egyszerű eljutnom a munkába. A járdák csúsznak, jobban mint a korcsolyapálya a Városligetben. Levegőt venni se könnyebb, és nem azért mert beteg lennék, vagy tüdőpanaszaim vannak, hanem mert szinte kaparja a torkom, a légutaimat a tömény szmog. Hálás lennék, ha nem így...