Váróterem

Már azt sem tudom, hogy kerültem ehhez a céghez. Annyi különböző helyre beadtam már az önéletrajzomat. De mindegy is, mert az a fontos, hogy behívtak. Ezt a részt szeretem a legkevésbé. A várakozást. Alig tudtam enni, mégsem éhesnek érzem magam, inkább mintha a levegő képes lenne kitölteni a gyomromat. Vagy a felgyorsult szívem pumpálja rossz helyre a vért? Micsoda gondolat! Miért ilyeneken jár az eszem, ahelyett, hogy átvenném milyen válaszokat adjak a még ismeretlen, mégis várható kérdésekre? Igen, ez jó ötlet. Munkatapasztalat, referenciák, nyelvtudás. - Kérem a következőt, fáradjon be az irodába - invitálja be a soron következőt egy hang. Körülnézek, és döbbenetemre a tekintetek rám szegeződnek. Mozdulni próbálok, a ruhámat igazgatom zavaromban, miközben lépdelek a különösen világos iroda felé. Bent mindenhol ablakok. Gyönyörű a kilátás. Mintha az egész város, sőt a világ tárulkozna elénk. Mosolyra húzódik a szám, de ebben a pillanatban feleszmélek, hol is vagyok. - Jó napo...