Váróterem

Kedves látogató! A blog egy új honlapra költözött. A legújabb bejegyzéseket, de a régieket is megtalálhatod az új oldalon: https://varoterem.blog Szeretettel várlak!

Tavaly ilyenkor reménységek garmada sorakozott a szívemben 2018-ra előrepillantva. Tetszett a szám, ami talán a születésnapom miatt áll közel hozzám. Elképzeltem egy évet, tele új dolgokkal, amikre már nagyon rég vágytam. Most, az év utolsó délelőttjén megállásra kényszerít az idei számadás. Túl sokat vártam volna ettől az évtől? Miért az a sok zsákutca, vargabetű és nem? Egy év van mögöttem, amire visszagondolva idén, talán először, de nem teljes a megelégedettségem. Persze, ebből mindig visszaránt az önmagától bekapcsolódó bűntudat, ami figyelmeztet, mennyi minden áldásban volt részem idén is. Tudom, és hálás vagyok érte, becsszó. De kedves bűntudat, ahhoz még idő kell, hogy csak hálát érezzek elfelejtve a kérdéseimet. Őszintén szeretném befejezni az évet, és ehhez hozzá tartoznak a levegőben maradt miértek.  Először az évben nagyon nehezen kezeltem a tétlenséget. A mindig tenni akaró és cselekvő Emese az év egy rövid, bár akkor éveknek tűnő idejében mintha kispadon ült ...

Boldog Karácsonyt! - Az idei ünnep legyen olyan pillanatokkal teli, amik valódi örömöt és boldogságot csalnak a szívedbe. Egy nem várt mosoly, egy régóta hiányolt ölelés, egy vágyott dicsérő szó. Legyen tiéd az ajándékokon túli boldogság érzése. Békés Karácsonyt! - Igaz békesség, ami nyugodtságot és türelmet áraszt rád, valamint az egész családodra. Békés, jókedvű, baráti beszélgetés idén az asztal vagy a karácsonyfa körül. Bárcsak valósággá válhatna idén számodra! Szeretetben gazdag Karácsonyt! - Töltse el a szíved őszinte szeretet a körülötted lévők iránt, és kívánom, hogy idén karácsonykor megtapasztald, téged is szeretnek! Áldott Karácsonyt! - Az a Mindenható Isten áldja meg az ünneped és egész életed, aki Fiában eljött ebbe a világba, hogy megmentse azt. Kívánom, hogy az emlékezésen túl, áldó jelenlétét is érezhesd! Végül kívánom, hogy az adventi várakozásod ne legyen hiábavaló, hanem érkezzen meg az ünnepedbe a beteljesült kívánságokon túl az Úristen, aki vel...

Időhiány, kapkodás, egész nap bekapcsolt sütő, díszek keresése, amik nyáron még megvoltak. Káosz. Annyi dolgom van, hát mit kezdjek most a kis Jézussal? Szükségem lenne segítségre, tudom. De hogy segíthet rajtam? Engem már csak a csoda menthet meg a kiborulástól. Ha valamit nem találok, akkor mindig egy vagy két hely elsőre eszembe jut, hol kellene lennie. Ezeket nézem meg, majd ezt követik a C,D,E és a többi opciók. Végül hajamat tépve, újra kezdem a keresést az először kigondolt sorrendben. Velem gyakran előfordul, hogy az aggódás, idegeskedés és kétségbeesés után az első helyen mégis megtalálom. Rögtön, ösztönösen oda nyúltam először, de a szemem nem vette észre, pedig kereste. Hányszor van nehézségben, szorult helyzetben, hogy talán szólamszerűen is Istenhez kiáltunk: Most segíts meg! Aztán egy perc várakozás után kattog az agyunk a következő lehetőségen, hogyan lehetne megoldani a problémát. Talán csak a sokadik körnél értjük meg, egyedül Isten tud valódi segítséget nyújta...

Karácsony, az év egyik meghatározott pontja, amikor a családok összegyűlnek, találkoznak egymással, éljenek akármilyen távol az év többi napján. Meglepő, hogy egy családi ünnep alkalmával, a kis Jézusnak a rokonaival nem sokat foglalkoznak az emberek. Mint egy árva gyermeket belehelyezik az ünnep forgatagába. Néha előkerül Mária és József a történet elmesélésekor, de a legtöbben kihagyják az édesapát, az Atyát a karácsonyból. Csakhogy nélküle olyan, mintha egy történelmi személy születését ünnepelnénk. Hívjuk meg idén karácsonyra az Apát is! Bőven lehet tanulni a Fiú és Apja kapcsolatából. Sok mindent megmutat a szülő és gyermek kapcsolata. Hogy beszélnek egymással, milyen témákat osztanak meg a másikkal, mennyire tudnak odafigyelni egymásra. Jézus kapcsolata az Ő Mennyei Atyjával egy kiteljesedett kapcsolat, ami kizárólag rájuk jellemző. A Fiú földi élete alapján sokak számára kiderült, milyen fantasztikus Édesapja van. Sokszor hivatkozott az Apja tanácsaira, akaratára. A táv...

Csalódás érhet, ha másra várok, mint a megígért. Nem korunk sajátossága az, hogy hamis vágyak irányítanak, hamis váradalom él a szívünkben. Legyen az hétköznapi dolog, egy ünnep, az Istennel kapcsolatos elképzelések vagy bármi más. A várakozás idejét kitolja, ha más az elképzelésem a várakozás tárgyáról. Napról napra azt érzem, hogy még mindig türelmesnek kell lennem, várnom kell, miközben a szemem lehet, hogy egy rossz dolgot keres a távolban, és ezért észre se veszem, amiket megkapok közben. Jézus születése és élete nem mindenki várakozását elégítette ki. Aki másra várt, az nem ismerte fel Őt. Voltak, akik a politikai helyzet tisztázását kívánták, mások egy meghatározott jelre vártak. Manapság is találkozok ezekkel, kiegészítve még a világgazdaság stabilitásával, az elképzeléseim minél pontosabb megvalósításával és a legfontosabbal, a hőn áhított kényelemmel. Vágyak, kiegészítve saját életem legmélyebb kívánságaival, amiket Isten teljesítene, ha valóban meghallgatna, ha Jé...

- Papa, olyan, mintha a királyt nem is érdekelné a nép. Papa, miért ilyen gonoszak a királyok? - kérdezte a kisfiú nagyapja ölében ülve. - Tudod, nem volt ez mindig így, de az emberek kétszer is nemet mondtak a jó uralkodóra. Nekik ilyen gonosz királyok kellenek - válaszolta papa, miközben bele-beletúrt kisunokája fürtös hajába. - Volt olyan király, aki nem gonosz? Mikor? Papa, kérlek, meséld el nekem! Ismerted? - Egyszer, nagyon-nagyon régen még nem voltak királyok. Békében élt a nép az Isten uralma alatt. Nem kellettek volna földi királyok, hiszen az Úr gondjukat viselte, segítette őket, a legszebb vidéket ajándékozta nekik. A nép azonban úgy döntött, hogy márpedig nekik földi király kell. - És Istennel mit csináltak? - tudakolta fickándozva az unoka. - Nem akarták, hogy ő legyen a királyuk. Isten tudta, hogy nem lesz ennek jó vége. De megengedte a népnek, hogy királyt válasszanak. Voltak ügyesebbek, volt aki templomot épített Istennek, de tökéletes király nem volt köz...

Beszélgettem egy házaspárral, akik kint dolgoznak Angliában. Most éppen - az ő szavukkal élve - modernkori cselédek. Egy tehetős család óriási házában kell mindent megtenniük a házigazdák kérése szerint. Takarítani, karbantartani, megteríteni a vacsorához és folytathatnám. Önként vállalt szolgaság. Itthon is találni ilyen munkákat, ha nem is életvitelszerű együttélés keretében. A veszélyes része ezeknek vagy általában a beosztotti viszonynak, ha a munkáltató visszaél a pozíciójával. Ha a szolgájaként vagy a tulajdonaként tekint az alkalmazottra, hiszen kifizette. Ilyen nem kívánt uralom alatt sokan élnek, bár nem csak munkaviszonyban. Nem egy családban hasonlóan érezheti magát az elnyomott fél. Leuralva, elnyomva lenni megfoszt minden önbizalomtól. Egy apró porszem vagyok csak, aki arra kell, hogy tegye a dolgát, végezze el a feladatát. Ha azt mondom, Jézus Úrként érkezhet meg az életedbe, talán összeszorul a gyomrod. Már megint valaki fölöttem akar lenni és parancsokat osztoga...

A birkaság két útja: Nem akarok birka mód élni. A birkákat csak terelgetik, semmibe veszik. Nem törődnek velük, nem kérdezik meg a véleményüket, csak a fejük felett döntenek.  Birka mód szeretnék élni. Terelgessen valaki füves legelőre, hogy mindig legyen mit ennem. Törődjön valaki velem, és segítsen dönteni, mikor nem tudok egyedül. Ha jó pásztorom van, akkor az nem teher, hanem tehermentesítés. A jó pásztorban megbízhatok. Nem a saját érdekeit nézi. Vezetve érezhetem magam mellette, nem pedig félrevezetve. Védelmez a farkasok ellen, ha kell a saját élete árán. Nem skatulyába tesz, hanem ismer. Messziről felfigyel kiáltó bégetésemre. Segítségemre siet, ha hívom.  A baj az, hogy körül vagyunk véve és sok helyen találkozhatunk rossz pásztorokkal. Szülők, tanárok, vezetők, politikusok, lelkészek és sorolhatnám. Hol van példa egy tökéletesen jó pásztorra? Lehet, hogy még várni kell rá? Jézus magáról azt mondja, hogy Ő a jó pásztor. Ismer engem, a rossz tulajdonságai...

Nekem szükségem van egy orvosra. Nem, most épp nem vagyok beteg, de nem csak testi betegségek esetén kérünk segítséget. A különböző pszichikai betegségekre külön orvosi, esetleg segítői szakma épült ki. Mert muszáj kezelni ezeket a tüneteket, betegségeket is. Köztudott ugyanis, hogy jó néhány testi betegség lelki eredetű. Nekem szükségem van egy orvosra, viszont hiába kopogtatnék drága rendelők ajtaján, hiába keresném fel a legnevesebb specialistákat, egyik sem tudna segíteni. Egy olyan szakember kell, aki megérti, amit érzek, akkor is, ha nem tudom elmondani. Valaki, aki kérés nélkül nyújtja az orvosságot, nekem csak el kell fogadnom. Létezik ilyen? Váróteremben csöppet sem különleges dolog orvosra várni. Persze a várakozás már hamarabb is elkezdődik. Várunk arra, hogy felkerüljünk egy listára, majd arra, hogy elérkezzen a vizsgálat/kezelés/műtét napja. Nehéz úgy élni az életünket, hogy ne kelljen soha, de soha orvosra várni. De mi köze ennek az adventhez? - teheted...

Én nem a kis Jézuskát várom. Nem egy gyermek Jézust. Egy hetem van már csak, egy hét készülődés, várakozás. Még van időm megismerni, kire vártam adventben, és kire várok még mindig. Sok előnnyel kecsegtet a jézuskázás. Nincs is nagyobb marketing fogás, mint a csecsemők, kisbabák. Ritkaság, akinek nem melegség tölti el a szívét, egy édes, mosolygós baba láttán. De miért van szükség a különböző marketing elemekre? Miért kell eladhatóvá tenni az Isten Fiát? Egy gyermek óriási ajándék a családnak. Áldott állapotnak nevezzük már a várakozást is. De mit kezdjek az Istennel, ha Ő egy csecsemő, egy törékeny, segítségre szoruló kisbaba? Én vagyok az, akinek szüksége van a segítségre, én vagyok az, aki gyermeke szeretnék lenni az Istennek. Persze tudom, mi az oka Jézus örök babakorának. Így könnyebb, hiszen én irányítok. Így kezelhetőbb és kézben tarthatóbb. Az Isten Fia jó gyermek, nem sírja át az éjszakát, nem kell vele sokat törődni, egy évben egy estét csupán. Az Isten Fia jó gy...

Szombati munkanap... micsoda belső ellentét feszül a napban és az emberekben is ennek hallatán. Bár sokaknak nem kell ma dolgozni, mert kötelező szabadságot kellett kivenni vagy nincs tanítás, szerintem mégsem pihenéssel töltik a napot. Szabadnap és munkaszüneti nap. Hamis elnevezések ezek már napjainkban. Mert hiába nem dolgoznak a szerencsésebbek hétvégén a munkahelyükön, talál mindenki magának más feladatot, munkát. Isten a világ megteremtésekor hat nap munka után megpihent. Mi öt munkanap mögé bújunk el, miközben a legtöbb héten hét napot dolgozunk. Nincs üresjárat, nincs pihenés. A mókuskerék nem állhat meg.  És mi a helyzet az ünnepnapokkal? Igen, vannak szakmák, akiknek ezeken a napokon is ügyeletet kell vállalni, bemenni a munkahelyre, végezni a szolgálatot. Hála értük és a türelmes családjukért! Csakhogy az emberek többsége az ünnepnapokat otthon tölti, mégis dolgozva. Az ünnepek a megállás pillanatai lehetnének. Megállni nem tétlenül, hanem ünnepelve, félretéve a...

Mi lenne, ha a gondolataid ki lennének vetítve egy képernyőre? Azt látnánk, amit az arcod is mutat? Sokszor nem. Habár vigasznak kevés, de nem vagy ezzel egyedül. Megkérdeztem pár embert a héten, hogyan élik meg az adventet? Többféle válasszal találkoztam, de az egyik nagyon megragadott: sehogy. Tudod mire gondoltam, amikor ezt hallottam? Nem, nem ítélkeztem, nem kezdtem meggyőző beszédbe a lelki készülés fontosságáról. Egyszerűen arra gondoltam, végre egy őszinte ember. Mert mi a jobb? Színlelni az ünnepet és a várakozás minden pillanatát, vagy őszintén beismerni másnak és magamnak, ha nincs időm, nincs erőm? Utóbbiból legalább van előre, míg a színlelt öröm nagyon ritkán változik igazivá. Van, hogy a várakozás vagy az ünnep nem olyan belülről, mint amilyet kívánnak. Például én nem örülök az ajándékoknak, meglepetéseknek. Legalább is nem látszik rajtam. A családom jól ismeri ezt a hibámat. Valahogy megfojtanak a fürkésző szemek, amik a görbülő mosolyt várják. Örülni kell...

Lehet ezt bírni? Advent felénél járunk, és hányan gondolják ugyanezt: hulla fáradt vagyok. Az ajándékok fele sincs meg, és még vár rám a lakás kitakarítása, sütés-főzés... Ugye sokan erejük fogytában borulnának vissza reggelente az ágyba, pedig hol van még a hét vége és a karácsony? A fáradtság furcsa dolog, hasonló mint az izomláz. Nem jó érzés, de legalább emlékeztet, hogy csináltam valamit. Számomra a fáradtság már olyannyira része az életemnek, hogy éppen ezért észre se veszem, csak amikor már nagyon felgyülemlett. Vannak még ilyen dolgok, azokhoz is hozzászoktam. Hiába mosok ki gyakran, mégis mindig tele van a kosár szennyessel. Hiába mosogatok el (igen-igen, vagy a férjem), úgyis újra tele lesz mosatlan edénnyel. Hiába pihenem ki magam, hiszen ha teszem a dolgom, akkor el fogok fáradni. A hiábavalóság ellenére megteszem, mert apránként könnyebb kezelni, mint belefulladva. Kesergés, hiszti, magam sajnáltatása vagy elfogadás. Tegnap a segítség adásáról és a segí...

December nemcsak a karácsony hónapja, hanem az adakozásé is. Segítünk idegeneken, rászorulókon. Nagy öröm van a szívemben egy-egy adománygyűjtés sikere kapcsán. Bár jó lenne, ha nem csak egy hónapban lenne jelen, és a többiben sem mondhatná ránk az Úr: A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg... (Ezékiel 34,4) Ma mégsem az adakozásról szeretnék írni, hanem magunk és a ránk bízottak megsegítéséről. Segíts magadon, Isten is megsegít- tartja a mondás. Én más irányokat látok: Segíts másokon, mert Isten is megsegített.  A történet onnan indul, hogy felismerem, hogy segítségre van szükségem. Sokan már itt elakadnak. Pedig az első lépés kihagyása felőrölheti az embert. Először el kell fogadnom mások segítségét, sőt meg kell tanulnom segítséget kérni. Nem divatos ez ma, pedig egyáltalán nem szégyenletes dolog. Megtapasztalva a külső segítséget, megkö...

Képzelj el egy szobát. Két ember beszélget, csöndben, meghitten. Ropog a tűz a kandallóban. Gőzölgő tea az asztalon, fűszeres illat, mosolyuk néha nevetésben hallható. Egy gyermek fut melléjük, akit nem küldenek el, hanem egyikük ölbe veszi, meghallgatja. A gyermek velük marad, és figyel. Nem megy a tévé, nem szólal meg a telefon. Kacagásuk, kedves szavaik áthatják a teret. Nézve őket, mint egy film megrendezett jelenete, pedig ez a valóság... lehet, és lesz. Az Ószövetség egyik könyve ír a Messiás-király uralkodásáról. Várom az érkezését, mert ezt olvasom róla:  "Nem lesznek bekötve a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell." (Ézsaiás könyve 32,3) Ma olyan más a világ. Mintha az életek párhuzamosan futnának egymás mellett, közel ugyan, de találkozási pontok nélkül. Szeretnék figyelni, de erőlködésem vége sokszor ugyanaz a kérdés: Mit is mondtál? Szeretnék látni, de a szemem működése torz, és azt veszi észre, ami nincs. Hiányfókuszú lá...

  Türelem, türelem! Na de lehet parancsszóra türelmesnek lenni? Fiatalokkal beszélgettem az ajándékokról, amiket Istentől kapunk. Az egyikük azt mondta, nekem biztos az az ajándékom, hogy ilyen türelmes tudok velük lenni. Bárcsak egyet tudnék vele érteni! Csakhogy szerintem kétfajta türelem van. Az egyiket sokszor gyakorlom. Feszültséget keltő helyzetben türelmes maradok, de a másik… hát azt többször kellene. Az egyik türelem a viselkedésünk, magatartásunk része, és inkább mondanám egyfajta nyugodtságnak, szelídségnek. Azt veszem észre, hogy valamilyen szinten kordában lehet tartani az indulatot, és így türelmesnek lehet lenni. Bár nem egy példa eszembe juthat, amikor a türelmetlenség utolér a munkahelyen, boltban vagy a kocsiban, de igazi arcát sokszor otthon mutatja meg. Hazaérve más, mert a fáradtság egyszeriben erőt vesz rajtam, amint belépek az ajtón, és sajnos nem csak a kabátot akasztom a fogasra. De ez a türelemnek csak az egyik nézete. Természetesen jó, ha ez...

Kattog az óra. Megállás nélkül szól a zene, a tévé vagy a rádió. Valaminek duruzsolnia kell. Vegyen körül az, ami már megszokottá vált, mint a levegő. Legyen valami zaj. Amit nem szeretek, szidhatok, vágyakozhatok valami másra, mégsem tudok meglenni nélküle. Valaminek szólnia kell, nehogy a fejemben halljam meg a gondolatokat. Csönd... milyen is az? Ritkaság, mint a tiszta levegő. Félek a csöndtől, pedig szeretném, pedig szeretem. Csak egy-egy pillanatra találkozok vele, de azok a rövid, hangtalan másodpercek mégis megragadnak, és utánam nyúlnak. Állj meg, szállj már ki a mókuskerékből! Légy egy picit csendben. De nagy a félelem, hogy a csendben találkozom magammal, és akkor nagyon mélyre zuhanhatok. Pedig nemcsak magamat láthatom meg, hanem valaki mást is. Nem leszek egyedül. Sokszor imádkozom emberekkel, közösen vagy éppen értük. A kedvenc pillanatom az imádságban az első szót megelőző csend. Várok, figyelek, hallgatok. A perc töredéke, amikor a csend nem félelmete...

Magányosnak az is érezheti magát, aki folyton emberek között van. A hétköznapokban a leterheltség  miatt nagyon kevés idő jut a minőségi közösség megélésére szeretteinkkel, ismerőseinkkel. Szinte csak élünk egymás mellett, de nem együtt. Akinek szabad a hétvégéje, arról azt lehetne gondolni, hogy biztos az egész hétvégét a családjával tudja tölteni, és ez esetben megbocsátható a hétköznapok személytelen monotonitása. Csakhogy hétvégén is rengeted a feladat, úszik a lakás, üres a hűtő, és érdemes boltba is elmenni, mielőtt minden időmet a hosszú sorok fogják elvenni advent utolsó két hétvégéjén. A fiatalabbaknak pedig ott van az iskolán kívül is folytonos feladat: tanulni kell. Ha nem figyelek, az életem csak feladatokkal és azok teljesítésével fog megtelni, nem pedig a szeretteimmel töltött idővel. Az ünnep más. Akkor rá vagyunk kényszerítve kívülről és belülről, hogy együtt legyen a család. Egyik évben írtam arról a szomorú helyzetről, hogy ilyenkor vannak családok, ak...