Váróterem

Kint aztán tombolnak a mínuszok országszerte. Tegnap sikerült elkerülnöm, hogy ki kelljen lépnem a lakásból, de azért ma már nem tudott eltántorítani a hideg, és elmentem istentiszteletre. Az öltözködés ilyenkor hosszadalmasabb: nadrág alá harisnya, meleg zokni, trikó, kötött pulcsi, vastagabb kabát, sapka, sál, kesztyű, bélelt csizma. Indulás előtt kicsi félelem, csak át ne kelljen élnem azt a csontig hatoló hideget. Kilépve a bejárati ajtón mégis meglepetés fogadott. Ennyi?- gondoltam magamban. Hiszen nincs is olyan eszelős hideg. Pedig az volt, csak felkészültem rá. Meleg, többrétegű öltözettel, és a gondolataimban is tudtam, hogy mi vár rám. Sőt picit rosszabbat is képzeltem el. Volt már veled is ilyen? Mondjuk akkor, amikor úgy álltál egy vizsga elé, hogy a lehetetlennel kell szembenézned. Lehet az anyag tűnt soknak, vagy olyan rossz dolgokat hallottál a vizsga légköréről, a tanárról. A vizsga végén pedig meglepődve mondtad magadban: ennyi? Nehéz dolgok mindig lesznek k...

Vajon igazak a hírek, hogy 2016 a legrosszabb év volt? Egyik híres színésznő halála mintha betette volna a kaput sokak számára, és azt rebesgetik, 2016-nak mennie kell, hiszen annyi fájdalmat okozott. Leginkább azzal indokolják mindezt, hogy annyi híres, tehetséges embert elvett a világtól. Szomorú. De engem akkor az is elszomorít, hogy mennyi névtelen, fel nem fedezett tehetséget is elvett tőlünk. Keseregni persze lehet, akár az év utolsó napján is, de az én számadásom meghatározója mégis a hála. Vajon a siránkozó emberek, akik egy-egy szerep miatt beleszerettek némely színészbe, sztárba, észreveszik-e azt, ha idén nem kellett megállniuk közeli hozzátartozó sírjánál? Én idén észrevehettem, és hála van a szívemben. Köszönöm. Vajon észrevették-e, hogy idén kevesebbszer betegedtek meg, vagy sikerült meggyógyulni egy nagyobb betegségből? Én észrevettem. Egy baleset és egy betegség, ez volt az idei megpróbáltatása a szervezetemnek. Akkor úgy tűnt akár meg is halhatok, vagy úgy, ...

    Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek : ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jel. 3,20) Kopogás hallatszik. Ki lehet? És hol kopog, hiszen sehol egy ajtó. Mintha belőlem jönne, de ez őrültség. Pedig érzem, mintha valaki nyitogatná a szívem ajtaját. Mi ez az egész? Halkan beszél, nyugtat és bátorít, ne félj, én vagyok. Vajon mióta lehet ott? Végig kopogta az egész életemet, csak sose voltam olyan csendben, hogy meghalljam? Kinyitom, beengedem az életembe. A szív megnyílt piciny kis ajtaján, és előbukkant az, aki mindig is velem volt. Ő adta az életemet, ő segített, amikor a szívem majd meghasadt. Biztos neki is fájt minden ott bent. Ő volt, aki teremtett, aki eljött ebbe a világba kicsi csecsemőként, majd az életét adta értem. Nem is figyeltem rá, mégis velem volt minden pillanatban. Velem volt a várakozásban, a nehézségekben, az örömökben. Mindent tud rólam, mégis szeret. Nagyon szeret, és me...

  Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Mk. 1,15)   Igazán közel van. A pénztáros már a blokkot adja át az előttem lévő vevőnek. Már a számhoz emelem a pohár vizet. Felcsengetett a vendég jelezve érkezését. Kész lett a sütemény, és az illata beteríti a konyhát. Kijavították a dolgozatot, beírták a jegyet, csak meg kellene nézni. Leszállt a repülőgép, amivel érkezik az apuka az üzleti útról. A köztes idő, ami még elválaszt valaminek, valakinek az érkezésétől. Én vagyok soron, elkészült az étel, ital, mindjárt megérkezik, akire vártam. Pillanatok, amikben még nem történik meg a várva várt dolog, de már visszafordíthatatlan a folyamat. Izgalom, a gyomromban az a furcsa, pillangórepkedős érzés, felgyorsult szívdobogás, visszafojtott lélegzet. Elközelített az Isten országa. Hidd el a jó hírt, Isten belépett ebbe a világba.  Egy nap csupán és az ünnep megérkezik. Csinosítod a lakást, bevásárolsz, az ut...

    ...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt. 28,20)   Magány. Társaság. Közösség. A karácsony könnyen lehet valakinek a legszomorúbb ünnepe. Főleg, ha egyedül kell tölteni, vagy egyedül érzi magát. Ilyenkor nemcsak azért gyűlnek össze a családok, hogy együtt ünnepeljenek, hanem azért is, hogy senkinek ne kelljen egyedül lennie, például Szentestén. De előfordulhat, hogy mégis magányosnak érezzük magunkat, hiába a nyüzsgő társaság és a jó falatok. A magány érzése helyett uralkodjon az idei ünnepünkben az odafigyelés. Úgy együtt lenni, hogy senki ne érezze magát kiszorítva a beszélgetésből, a feladatokból, a játékból és a kacagásból. Ha együtt a család, akkor valóban egy társaság legyen. Azonban sokszor hiába az odafigyelés, mert az egész széthullik. Nincs közös téma, nincs öröm, csak kesergés. Talán valaki mégis kimaradt. Aki pont összefoghatná, egy közösséggé varázsolhatná a családot. Jézus jelen szeretne lenni az ünnepben, jó hírrel, szer...

    Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (Jn. 1, 9 )   Fények mindenütt. Fán, ablakon, állványon. Hiába a rövid nappalok és a hamar sötétedés. A városok felveszik a kesztyűt, és november vége óta fényáradat borítja az utcákat. Elég az életünkbe, az ünnepünkbe az ilyen fényforrás, vagy vágyakozunk az igazi világosságra? Sok mindennel lehet pótolni az igazi világosságot, de vannak pillanatok, amikor hiába a fényáradat, a villogó fényfüzérek sokasága, hiszen az ünnep mégis komor, borús, sötét hangulatú. Ne azok közé tartozzunk, akik ember alkotta fényforrásokkal akarják pótolni az igazit, így próbálva ünnepi hangulatot varázsolni. Nincs szükség ügyeskedésre. Egy áram nélküli jászol az egész világot beragyogta egy csillag segítségével, mert Jézus jelen volt. Ne helyettesítsenek a fények valamit vagy valakit, hanem emlékeztessenek minket arra, hogy az igazi világosság eljött ebbe a világba. Kívánom, hogy ez a v...

    Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róma 8,19) Várni unottan vagy sóvárogva várni?  Nem úgy sóvárogni,  hogy annyira ki van száradva a szám, hogy muszáj egy pohár, de legalább egy csepp vízhez jutnom. Sóvárogni, mint minduntalan meredni a várva várt cél felé. Lábujjhegyen ágaskodni, ha kell, hogy láthassam az elsők között az érkezését. Jön már? Jön már az új világ, a változás? Az a fény ott már Ő, a megígért Messiás? Csillag csupán a sok közül vagy a csillag, ami jelzi az érkezést? A teremtett világ sóvárogva várja a megújulást. A megfagyott föld a tavaszt, a kopár ágak, hogy rügyekbe borulhassanak. Minden sóvárogva várja a megígért változást. 6, 5, 4 - a visszaszámlálás véget ér hamarosan. Várni unottan vagy sóvárogva várni? Nézz túl a bevásárlólistán, a főzni- és sütnivalókon, a díszeken! Ágaskodj kicsit, nézz a cél felé!  Közelít a Szabadító! Kép forrása.