Váróterem

Szinte nem is volt tavasz. Hideg, fagy, majd ezt követően néhány hét múlva, rögtön a kánikula felé igyekszik a természet. Eltűnnek az átmenetek. Fagyból forróságba. Amikor nagy a hőség, szeretek magammal vinni egy üveg vizet, akárhova is megyek. Tudom, ha nincs nálam, hatalmába fog keríteni az a gyötrő érzés, amikor kiszárad a torkom, és valami után sóvárog a szervezetem. Csak egy pohár vizet!- kiáltanám a budapesti utcákon cikázó kötött pályás járművek utasterébe. Nem szeretem, ha szomjazom. Nem szeretem azt a hiányt, amit már a testem is jelez. Sok minden után szomjazunk. Szerintem a probléma nem maga a szomjazás, a vágyakozás valami után, hanem a rossz eszközökhöz való nyúlás. Ha maradunk a folyadékoknál, akkor tapasztalatból tudhatjuk, hogy nem minden oltja a szomjunkat. Cukros, édes üdítők hidegen fogyasztva jól eshetnek, de legtöbbször csak fokozzák a szomjat, és csak ideiglenes enyhítést hoznak. Ellenben a tiszta víz valós segítség lehet. Így van ez más területeken i...

Több mint kétezer évvel ezelőtt Isten megajándékozta a világot. Olyan ajándékkal, ami nem egy családnak, nem egy népnek, nem egy országnak, hanem az egész földkerekségnek, benne minden emberrel öröme, boldogsága, békessége, élete lehetett. Született nekünk megváltónk. Született nekünk szabadítónk. Született nekünk üdvözítőnk. Nem eljött onnan fentről angyali seregekkel, hanem megszületett. Mint te meg én. Azt az utat választotta, ami a miénk. Ember lett az Isten. Ember lett, hogy megláthassuk. Ember lett, hogy megérthessük. Ember lett, hogy magunkhoz ölelhessük. Vállalta a törékenységet, és a veszélyt, hogy össze is törik. Vállalta a kiszolgáltatottságot, és a veszélyt, hogy nem őt szolgálják, hanem neki kell szolgálni. Érted ezt a csodát? Mindenről lemondva ember lett az Isten. Magát adta ajándékul, hogy még megannyi más fantasztikus dologban részed lehessen, ha befogadod a családodba. Az előző huszonegy ajándék azért lehet a tiéd, mert Isten mindezt neked szánta. De egyik...

Gondolom mennyi teendőd van ma. Utolsó dolgok megvásárlása. Csomagolás, díszítés, sütés, főzés, takarítás. Érthető a sok minden, hiszen az ünnepre készülsz, ünnepre, amit manapság el se tudnánk máshogy képzelni, csak ezzel a temérdek hajtással előtte. Valóban akkor lesz ünnep az ünnep, ha kimerülten, hullafáradtan rogysz bele a fotelbe Szenteste a fa mellé? Állj meg 5 percre, és szentelj időt a mai ajándékodnak. Öt perc nem a világ. De annak a tudatában, hogy Isten soha el nem múlóan szeret téged, talán jobb kedvvel telnek a szorgoskodással eltöltött óráid. Talán megérted, hogy a szeretet ünnepe legbelül a szeretetről kell hogy szóljon, nem a külsőségekről. Isten büszke rád, hogy ennyire készülsz, hogy ünnepled a Fia születésének napját, hogy vársz rá. Hadd mutassa meg, mi legyen az ünneped valódi dísze. Isten kimondhatatlanul szeret téged, leírhatatlanul, elmagyarázhatatlanul. Mégis megpróbálom  ceruzámmal halványan körülrajzolni azt a hatalmas, megfoghatatlan ajándékot, am...

Remélem, reméled. Te is tudod ezt remélni?  A reménység nem egyfajta naiv optimizmus. A reménység nem arról szól, hogy reménykedek a legjobbakban. Az optimista arra számít, hogy a legjobb lesz neki. A pozitív gondolatok középpontjában ő és saját érdekei vannak. Aki reménykedik, az azt reméli, amit Isten akar. Remélem rendben lesz minden, hiszen Isten szeret, és azt szeretné nekem, ami jó. Ő tudja, hogy nekem mi a jó, nem én.  Biztos reménnyel lenni, nem csupán pár százalékot hagyni az Istennek. Tenni a dolgunkat, de nem tartalékként annyira számolni, hogy Isten kipótolhatja, amire nekem már nincs erőm, hanem reménységgel lenni, hogy végig mellettem lesz és segít. Nem helyettem megold, hanem engem tesz képessé a megoldásra.  Remélve bízni. Ha azt akarja ugorjak, mert ő elkap, akkor nem kötelet kezdek el hurkolni a lábamra, biztos, ami biztos alapon, hanem ugrok, hiszen az ő tenyeréről úgyse tudok leesni. Megtanulni az utolsó utánig reménykedni. De megtanulni el...

Hinni. Érdekes dolog. És olyan sokféleképpen értelmezzük. Mindenki hisz valamiben, vagy valakiben, vagy valakinek. Része az életünknek. Csak éppen az nem mindegy milyen mértékben.  A valódi hit nem csak abban hisz, ami látható, az érzékekkel felfogható. A szívvel hisz, és bízik. Tudod miért fél a legtöbb kisgyerek a sötétben? Mert azt hiszi, hogy mivel nem látja, ezért nincs ott semmi és senki. Fél és bizonytalan. Hinni lehet úgy is, hogy csak abban hiszek, ami biztos, ami bizonyítható, amit látok vagy megtapasztaltam. Lehet így is, csak éppen nincs értelme. Mert pont az az elem hiányzik, ami a hitet hitté teszi. Ami megkülönbözteti a tudástól, de nem úgy, hogy kisebbé teszi. Bizalommal és meggyőződéssel hinni a láthatatlant. Hinni a régmúlt történéseinek. Hinni a történeteknek, amik csodákról és egy láthatatlan Istenről szólnak. Hinni abban, hogy ez a láthatatlan Isten inkább megmutatkozott emberi testben, hogy a "tamáskodók" is higgyenek. Annyi minden van az életünk...

Boldog Karácsonyt! - mondjuk már, vagy fogjuk mondani olyan sokszor a következő időben. De mitől lehet valóban boldog? Te mitől lehetsz boldog? Lehet, hogy a boldogság mára csak egy jókívánság maradt. Pedig a tartalma igen mély. Pillantsunk bele, mit is kívánunk egymásnak. A boldogság először is nem csupán érzés. Az igazi boldogság állapot, mint a békesség. Ha megkapod, belekuporodik a szívedbe, és minden egyes zakatolásnál jelen van. Állandó, mert Istentől kapott, és erre a kapcsolatra emlékeztet. Boldog vagy, mert a legfontosabb dolog az életedben rendezésre került. Másodszor, mivel a boldogság nem érzés, ezért mellette igazi érzések jelen lehetnek az életedben. Ezért nemcsak örömöt érezhetsz, ha boldog vagy, hanem szomorúságot, csalódottságot is. Érezhetsz, hatással lehetnek rád életed történései, de legbelül, mégis valami állandó és pozitív. Sokan nem hisznek ebben. Az érzésekre, érzelmekre vágyik mindenki. De az érzések elmúlnak, ahogy az öröm, úgy a szomorúság is. Én hi...

Békesség a nyugtalanoknak.  Sajnálom, de békességet hiába keresel a világban, a körülményeidben, vagy magadban. Becsapnak azok az irányzatok, akik azt mondják, hogy békességet érhetsz el saját erődből, mert ez rajtad áll vagy bukik. Pillanatnyi békességre igaz lehet ez, na de állandóra, minden körülmények között érvényesre már nem. Úgy gondolom, te sem pillanatnyi, múló békességre vágysz ott legbelül. Én azt tapasztaltam az életemben, és a Szentírás is azt tanította számomra, hogy békességet csak kívülről, odafentről várhatok. A bocsánat és a megbékélés Istennel már egyfajta békességet adhat a szívedbe. Elhalványul a lelkiismeret zakatolása régen elkövetett bűnök miatt, valamint Istennel is békében élhetsz, mert megbékélt veled. De mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amik ezen kívül nyugtalanítanak? A hétköznapok nehézségei, háborúságai, fájdalmai? Az Istentől kapott békesség ezekre is kihathat. Csökken az aggodalommal eltöltött órák száma és a nyugtalanság. Békességed van, e...