Váróterem

Miért van az, hogy csak az idősek vagy betegek tudnak minden napot ajándékként megélni? Lehetne ez általánosabb is. Úgy tekinteni az advent minden napjára, hogy önmagában ajándék és lehetőségek tárháza. Nekem a várakozás segít, hogy jobban értékeljem a napokat és az ünnepet is. Tudtad, hogy az adventi időszakot szokták kis böjtnek is nevezni? Volt nem egy év, amikor a negyven napos böjtöt megcsináltam húsvét előtt. Több évben hússal, máskor édességgel, de volt olyan, hogy csönddel, amikor megfogadtam, hogy többet hallgatok (másokat), mint beszélek. Amikor böjttel várakoztam, akkor valóban vártam, hogy végre ehessek sonkát vagy csokit. A hiány és a lemondás segített jobban értékelni azt, ami sokszor természetesnek tűnik.  A kis böjt nem feltétlen lemondás vagy sanyargatás, de hiányban küszködőket és sanyarú sorsú embereket láthatok. Ilyenkor kinyílik a szeme az embereknek a szegényekre, a magányosokra. Sokan adakoznak, felkeresik a régen látott rokonokat, segítenek, ahol...

A várakozásnak az is a célja, hogy komolyan vegyem az ünnepet. Az ünnep ugyanis egy pillanat alatt elmúlik, szinte észre se vesszük. De a megelőző hónap már a hossza miatt is arra sarkall, hogy foglalkozzak az ünneppel, készüljek, vegyem komolyan. Az is előfordulhat, hogy a várakozás alatt több időd és figyelmed lesz magára az ünnepre, mint a piros betűs napokon. A várakozás is ünneppé válhat. Komolyan venni nagyon nehéz manapság az adventet. Mert nagy az ellenszél, amiben szembe találkozunk őrületes leértékelésekkel, új divatot alkotó díszekkel, kipróbálásra váró receptekkel. Fel szeretném hívni a figyelmed, hogy idén önként leemeled a tekinteted a világ által kifordított ünnepről. Nem egy divatot követsz, nem a csapból is folyó hírességeket. Más azt mondhatná, hogy ez így nem működhet. Nincs reklám, nincs nyereményjáték a megosztásokért cserébe, csupán pár gondolat, az Ige, te és én. Lehetőség az együtt várakozásra. Nekem nem célom követőket gyűjteni. Én magam követek val...

  Bátorítás azoknak, akiknek szüksége van rá. Tehát mindenkinek.   Egy beteg, ha a kontroll eredményére vár, napjának minden percét aggodalommal töltheti. A bizonytalanság ugyanis fészket rak a szívben, és nem hajlandó kiköltözni a biztos eredményig. Bizonytalanra várni őrjítő. Az adventet számomra az teszi különlegessé, hogy várakozásom tárgya sok mindennek mondható, de bizonytalannak nem. Biztos, és biztosan tudom, hogy jó. Ma ez az örömhír van számodra. Megélheted a várakozást is örömmel, de ez parányi előképe csupán annak, amire vársz. Hadd repítsem el a gondolataidat egy közelgő eseményhez. Vigyázz, lehet, hogy teljesen más, mint amit most megélsz. Az is lehet, hogy az ellentétének érzed, de hidd el, valóságosabb, mint a világegyetem körülöttünk lévő szempillantásnyi történései.    Miért érdemes várni? Mert amire várunk, az csodálatos . Erő van benne, békességet hoz, mégpedig olyan békességet, aminek már nem lesz vége soha többé. Az Ó...

Felnőttként megszokottá válik, hogy az életünk távirányítója nálunk van. Csakhogy előfordul, hogy nem működik vagy rosszul kapcsolgatom. Talán veled nem... Vagy mégis? Ha várnom kell, akkor kétségbe eshetek, hogy talán kimerült az elem. De a várakozás azzal is szembesíthet, hogy vannak dolgok, amiket nem én irányítok . Miért kell várni? Néha csak azért, hogy észrevegyük, az életünkben igenis előfordul olyan, ami a hatáskörünkön kívül esik. Minimalizálni próbáljuk ezeket, de teljesen eltüntetni nem lehet. Az adventben nem meglepő a várakozás. Az is természetes, hogy nem mindent tudok befolyásolni. Például senki nem tudja az ünnepet eltolni vagy közelebb hozni. A várakozás hosszán nem változtathatok, de azon igen, hogyan élem meg. Dühít, felháborít, feszültté tesz vagy egyszerűen elfogadom, most várnom kell, most más irányít. Ma arra hívlak, próbálj megbarátkozni a gondolattal, hogy nem mindent te irányítasz. Jó erre ráeszmélni, abban az esetben, ha tudod, kinél van a tá...

Egy időszak, amikor van időm készülni. Szemben azokkal a helyzetekkel, amikor váratlanul érnek a dolgok, az adventben pontosan tudom, mennyi idő van hátra . Nem fenyeget a  veszély, hogy ajtóstul ront az ünnep a házba. Persze, abban az esetben, ha élek az advent adta lehetőséggel, és kihasználom a napokat a felkészülésre. Miért jó megélni az adventet? Azért, mert van idő készülni . Nem arra gondolok, hogy advent első vasárnapján kiteszek minden karácsonyi díszt a polcokra, ablakokba, 24-e előtti hétvégén pedig beszerzek lélekvesztve mindent, amire szükségem lehet az ünnep alatt. Nem, idén nem. Napról napra felkészíteni magamat gondolatokban, akár apró kedvességekben. Leginkább lélekben készülni. Sokan elvesznek a részletekben, rohannak ide-oda minden fontosnak tűnő apróságért, ami nélkül nem ünnep az ünnep. De mi lesz akkor, ha olyan az ünnepem, amilyen a készülésem? Ha csak külsőségekben készülök, akkor nehéz lesz megélni az ünnepet ott legbelül. Az otthonom készen...

Egyet tudok érteni azokkal, akik nem szeretnek várni. Dühítő a hosszú sorban vagy éppen dugóban való rostokolás. Az ilyen várakozásban a tétlenség és az elfecsérelt idő zavar leginkább. Várnom kell, miközben nem tudom végezni a dolgom. Az advent más. Nem a várakozástól nincs időm a feladataimra, hanem a sok teendőm miatt nincs időm várakozni. Miért? Az egyik leggyakoribb kérdőszó. Az első gyertyalángtól a másodikig bátorkodom válaszokat keresni, és reménység szerint adni arra a kérdésre, miért várjunk? Miért jó megélni az adventet? Tegnap meglátogattam a nagymamámat, aki több tepsi friss, díszítésre váró mézeskalácsot készített. És tudod, nem azt a rögtön puha fajtát, nem az üvegben kapható és öt perc alatt elkészíthetőt csinálta. Azzal az igazi mézeskaláccsal készült, aminek idő kell, éppen egy adventnyi idő, hogy karácsonyra omlós, puhává váljon. A mama még tudja, miért van az advent, hogy miért van várakozás. Időt kap, ami nem teherként omlik nyolcvan év fölötti, görnyed...

Újra itt! Vagy most először csatlakozol? Nem számít, kezdő, újrakezdő vagy haladó vagy. Szeretettel hívlak a már szokásosnak mondható, immár harmadik éve ajtót nyitogató adventi blog-kalendáriumom ba. Bevallom, én úgy vártam már a készülést, a blogot, az olvasókat, a mindennapi igemorzsákat. Mosoly derült az arcomon a kérdésekkor: ugye idén is lesz Váróterem? Lesz. Van. Neki kezdünk. Készen állsz? Minden évben picit más, új, friss, ropogós. Sokszor csak egy-egy nappal előtted járok, hogy érezd, amit írok az most történik és a most-nak szól. Ha van kedved az adventben minden napot máshogy megélni, mint a megszokott, akkor fogyaszd el a reggeli teád, kávéd vagy bármilyen finom falatot a Váróteremben. Persze bármikor máskor beugorhatsz, amikor csak időd engedi. Napi öt perc belefér? Az idei kalendárium kérdésekre keresi a választ. Ugye neked is sok kérdésed van? Némelyiket sokszor hangoztatod, másokat ki se mersz mondani. Reménység szerint az adventünk végére nem kérdések m...