Váróterem

Beszélgettem egy házaspárral, akik kint dolgoznak Angliában. Most éppen - az ő szavukkal élve - modernkori cselédek. Egy tehetős család óriási házában kell mindent megtenniük a házigazdák kérése szerint. Takarítani, karbantartani, megteríteni a vacsorához és folytathatnám. Önként vállalt szolgaság. Itthon is találni ilyen munkákat, ha nem is életvitelszerű együttélés keretében. A veszélyes része ezeknek vagy általában a beosztotti viszonynak, ha a munkáltató visszaél a pozíciójával. Ha a szolgájaként vagy a tulajdonaként tekint az alkalmazottra, hiszen kifizette. Ilyen nem kívánt uralom alatt sokan élnek, bár nem csak munkaviszonyban. Nem egy családban hasonlóan érezheti magát az elnyomott fél. Leuralva, elnyomva lenni megfoszt minden önbizalomtól. Egy apró porszem vagyok csak, aki arra kell, hogy tegye a dolgát, végezze el a feladatát. Ha azt mondom, Jézus Úrként érkezhet meg az életedbe, talán összeszorul a gyomrod. Már megint valaki fölöttem akar lenni és parancsokat osztoga...

A birkaság két útja: Nem akarok birka mód élni. A birkákat csak terelgetik, semmibe veszik. Nem törődnek velük, nem kérdezik meg a véleményüket, csak a fejük felett döntenek.  Birka mód szeretnék élni. Terelgessen valaki füves legelőre, hogy mindig legyen mit ennem. Törődjön valaki velem, és segítsen dönteni, mikor nem tudok egyedül. Ha jó pásztorom van, akkor az nem teher, hanem tehermentesítés. A jó pásztorban megbízhatok. Nem a saját érdekeit nézi. Vezetve érezhetem magam mellette, nem pedig félrevezetve. Védelmez a farkasok ellen, ha kell a saját élete árán. Nem skatulyába tesz, hanem ismer. Messziről felfigyel kiáltó bégetésemre. Segítségemre siet, ha hívom.  A baj az, hogy körül vagyunk véve és sok helyen találkozhatunk rossz pásztorokkal. Szülők, tanárok, vezetők, politikusok, lelkészek és sorolhatnám. Hol van példa egy tökéletesen jó pásztorra? Lehet, hogy még várni kell rá? Jézus magáról azt mondja, hogy Ő a jó pásztor. Ismer engem, a rossz tulajdonságai...

Nekem szükségem van egy orvosra. Nem, most épp nem vagyok beteg, de nem csak testi betegségek esetén kérünk segítséget. A különböző pszichikai betegségekre külön orvosi, esetleg segítői szakma épült ki. Mert muszáj kezelni ezeket a tüneteket, betegségeket is. Köztudott ugyanis, hogy jó néhány testi betegség lelki eredetű. Nekem szükségem van egy orvosra, viszont hiába kopogtatnék drága rendelők ajtaján, hiába keresném fel a legnevesebb specialistákat, egyik sem tudna segíteni. Egy olyan szakember kell, aki megérti, amit érzek, akkor is, ha nem tudom elmondani. Valaki, aki kérés nélkül nyújtja az orvosságot, nekem csak el kell fogadnom. Létezik ilyen? Váróteremben csöppet sem különleges dolog orvosra várni. Persze a várakozás már hamarabb is elkezdődik. Várunk arra, hogy felkerüljünk egy listára, majd arra, hogy elérkezzen a vizsgálat/kezelés/műtét napja. Nehéz úgy élni az életünket, hogy ne kelljen soha, de soha orvosra várni. De mi köze ennek az adventhez? - teheted...

Én nem a kis Jézuskát várom. Nem egy gyermek Jézust. Egy hetem van már csak, egy hét készülődés, várakozás. Még van időm megismerni, kire vártam adventben, és kire várok még mindig. Sok előnnyel kecsegtet a jézuskázás. Nincs is nagyobb marketing fogás, mint a csecsemők, kisbabák. Ritkaság, akinek nem melegség tölti el a szívét, egy édes, mosolygós baba láttán. De miért van szükség a különböző marketing elemekre? Miért kell eladhatóvá tenni az Isten Fiát? Egy gyermek óriási ajándék a családnak. Áldott állapotnak nevezzük már a várakozást is. De mit kezdjek az Istennel, ha Ő egy csecsemő, egy törékeny, segítségre szoruló kisbaba? Én vagyok az, akinek szüksége van a segítségre, én vagyok az, aki gyermeke szeretnék lenni az Istennek. Persze tudom, mi az oka Jézus örök babakorának. Így könnyebb, hiszen én irányítok. Így kezelhetőbb és kézben tarthatóbb. Az Isten Fia jó gyermek, nem sírja át az éjszakát, nem kell vele sokat törődni, egy évben egy estét csupán. Az Isten Fia jó gy...

Szombati munkanap... micsoda belső ellentét feszül a napban és az emberekben is ennek hallatán. Bár sokaknak nem kell ma dolgozni, mert kötelező szabadságot kellett kivenni vagy nincs tanítás, szerintem mégsem pihenéssel töltik a napot. Szabadnap és munkaszüneti nap. Hamis elnevezések ezek már napjainkban. Mert hiába nem dolgoznak a szerencsésebbek hétvégén a munkahelyükön, talál mindenki magának más feladatot, munkát. Isten a világ megteremtésekor hat nap munka után megpihent. Mi öt munkanap mögé bújunk el, miközben a legtöbb héten hét napot dolgozunk. Nincs üresjárat, nincs pihenés. A mókuskerék nem állhat meg.  És mi a helyzet az ünnepnapokkal? Igen, vannak szakmák, akiknek ezeken a napokon is ügyeletet kell vállalni, bemenni a munkahelyre, végezni a szolgálatot. Hála értük és a türelmes családjukért! Csakhogy az emberek többsége az ünnepnapokat otthon tölti, mégis dolgozva. Az ünnepek a megállás pillanatai lehetnének. Megállni nem tétlenül, hanem ünnepelve, félretéve a...

Mi lenne, ha a gondolataid ki lennének vetítve egy képernyőre? Azt látnánk, amit az arcod is mutat? Sokszor nem. Habár vigasznak kevés, de nem vagy ezzel egyedül. Megkérdeztem pár embert a héten, hogyan élik meg az adventet? Többféle válasszal találkoztam, de az egyik nagyon megragadott: sehogy. Tudod mire gondoltam, amikor ezt hallottam? Nem, nem ítélkeztem, nem kezdtem meggyőző beszédbe a lelki készülés fontosságáról. Egyszerűen arra gondoltam, végre egy őszinte ember. Mert mi a jobb? Színlelni az ünnepet és a várakozás minden pillanatát, vagy őszintén beismerni másnak és magamnak, ha nincs időm, nincs erőm? Utóbbiból legalább van előre, míg a színlelt öröm nagyon ritkán változik igazivá. Van, hogy a várakozás vagy az ünnep nem olyan belülről, mint amilyet kívánnak. Például én nem örülök az ajándékoknak, meglepetéseknek. Legalább is nem látszik rajtam. A családom jól ismeri ezt a hibámat. Valahogy megfojtanak a fürkésző szemek, amik a görbülő mosolyt várják. Örülni kell...

Lehet ezt bírni? Advent felénél járunk, és hányan gondolják ugyanezt: hulla fáradt vagyok. Az ajándékok fele sincs meg, és még vár rám a lakás kitakarítása, sütés-főzés... Ugye sokan erejük fogytában borulnának vissza reggelente az ágyba, pedig hol van még a hét vége és a karácsony? A fáradtság furcsa dolog, hasonló mint az izomláz. Nem jó érzés, de legalább emlékeztet, hogy csináltam valamit. Számomra a fáradtság már olyannyira része az életemnek, hogy éppen ezért észre se veszem, csak amikor már nagyon felgyülemlett. Vannak még ilyen dolgok, azokhoz is hozzászoktam. Hiába mosok ki gyakran, mégis mindig tele van a kosár szennyessel. Hiába mosogatok el (igen-igen, vagy a férjem), úgyis újra tele lesz mosatlan edénnyel. Hiába pihenem ki magam, hiszen ha teszem a dolgom, akkor el fogok fáradni. A hiábavalóság ellenére megteszem, mert apránként könnyebb kezelni, mint belefulladva. Kesergés, hiszti, magam sajnáltatása vagy elfogadás. Tegnap a segítség adásáról és a segí...